Némi elmélet: a zársebesség, rekesz, érzékenység trió, a képzaj és a fehéregyensúly

A rekesz értéke azt határozza meg, hogy mekkora nyíláson keresztül, a zársebesség pedig, hogy mennyi ideig éri a fény a filmet vagy a képérzékelőt. Az érzékenység pedig azt jelzi, hogy mennyire intenzíven reagál a film vagy az érzékelő a megvilágításra. Minél magasabb az érzékenység, annál kevesebb fény szükséges a helyes expozícióhoz. Azonban az érzékenységet nem növelhetjük büntetlenül. A gyérebb fénynél fotózás ára a képzaj erősödése. Ezen a masinán az érzékenység ISO 100-tól ISO 3200-ig állítható. Nézzük meg ezt a két képet, melyek azonos megvilágításnál készültek a két szélső értéken:

ISO 100 - a képzaj a lehetőségekhez képest minimális

ISO 3200 - némi különbség tapasztalható :(. A képzaj a fotót elrontó apró színes pacák formájában jelentkezik. Elég jelentős kárt tud okozni a látványban.

Itt üt vissza a megapixelek felesleges hajszolása. Általában a lapka méretét nem növelik, csak több érzékelőt helyeznek el rajta. Így még kisebb jelet szolgáltat, növelni kell az erősítést, nő a képzaj. Persze szoftveresen próbálják a gépek a zajt eltávolítani, de az erősebb zajszűrés is rontja a képet.

Pont egy ilyen tapasztalat keltette fel az érdeklődésemet a fotózás iránt. Az akkor használt Fuji fényképezőgép a bemozdulást úgy próbálta elkerülni, hogy eléggé megnövelte az érzékenységet. Ezért lettek a teljesen automata módban készült képeim korábban zajosak és fakó színűek, ha a gép gyérnek ítélte a megvilágítást. Ennyire nem volt drasztikus a különbség, de azért eléggé megdöbbentem. Szerencsére. :)

A zársebesség ISO 100-nál 1/2, ISO 3200-nál 1/60 másodperc volt, a rekesz mindkét esetben a maximális fókusztávolságnál elérhető legnagyobb: F5,6. Kézben tartva nem lehetett volna elkerülni a bemozdulást az alacsony érzékenységnél, a fényképek állvány segítségével és az önkioldót használva készültek.

Az érzékenységet ISO-ban szokták megadni ( az ISO az egyik nemzetközi szabványügyi szervezet nevének rövidítése ), a bemutatott Sony masina a következő értékekre állítható: auto, 100, 200, 400, 800, 1600, 3200. A legtöbb kompakt géppel azért ISO 200 fölé nem nagyon érdemes menni. Törekedjünk rá, hogy a használható legkisebb érzékenységgel fotózzunk.

Az izzólámpák, a neoncsövek, a napfény stb. mind eltérő megvilágítást eredményeznek. A szemünk alkalmazkodik, és így nagyjából színhelyesen látjuk a világot, a fényképezőgépünk erre nem képes, csak akkor, ha pontosan ismeri a témát megvilágító fény színhőmérsékletét. A színhőmérsékletet Kelvin fokban ( K ) szokták megadni. Az alacsonyabb érték sárgás-vöröses fényt jelez, ahogy a színhőmérséklet emelkedik, megy át a kékbe. Az izzólámpa fénye 2800 K, a napsütés és a vaku 5600 K, a felhős nappali fény 8000 K körüli. A fehéregyensúly beállítás során "megmondjuk" a fényképezőgépnek, milyen színhőmérsékletű fénynél fotózunk. Vannak előre beállított értékek, melyek a leggyakoribb lehetőségeket lefedik ( izzó, néhány fénycső, napfény, vaku, felhős idő ). Ezen kívül rábízhatjuk magunkat az automatikára is ( AWB: Auto White Balance ), de ez nem mindig hoz megfelelő eredményt. A kompakt masinák egy részén lehetőségünk van arra, hogy egész pontosan bekalibráljuk a megvilágításhoz a gépet. Ilyenkor egy fehér lapon végezzük el a mérést, ehhez állítja be magát. Vannak profibb megoldások is, de egyenlőre azokkal nem foglalkozunk.

Nézzük, mit tud a kis Sony gép:

AWB - a fehéregyensúly beállítást az automatika végezte

Nappali fény beállításokkal

Felhős éghez állítva

Fehér fénycső világítás

Természetes hatású fehér fénycsőhöz állítva

Nappali fehér fénycső beállítás

Izzólámpa

Vakuzáshoz megfelelő beállítás

A megvilágítás nem változott ( 2700 K-es kompakt fénycső és a szobám kék faláról visszaverődő fény ), mégis egész más látványt kaptunk a lehetőségeket váltogatva. Tekintve, hogy a kép háttere egy fehér fénymásolópapír volt, láthatjuk, hogy egyik beállítás sem hozza a várt eredmény. Ezt az egyszerű fényképezőgépet nem lehet pontosan kalibrálni. Ilyenkor azt tehetjük fotózáskor, hogy végignézzük a különböző fehéregyensúly beállításokat a kijelzőn, és így választjuk ki a legmegfelelőbbnek tűnőt. És fordítva is igaz, ha fura színű képeket kezdünk készíteni, valószínűleg rossz beállításon felejtettük a fehéregyensúlyt.

Hogy a helyzet ne legyen túl egyszerű, a színhőmérsékletet nem csak a fényforrás befolyásolja, hanem a környezet is. A színes falak, függönyök hatással vannak rá. Az is gyakori, hogy eltérő színhőmérsékletű fénycsöveket használnak együtt.

Egy gyors utólagos korrekciót követően kezd fehéredni a háttér :)